Az iszap gyógyító hatását, valamint a feketeszén emésztőrendszerre gyakorolt jótékony hatását már a középkorban ismerték az emberek, de azt, hogy a huminsavak szerepet játszanak ezekben a folyamatokban, már csak egy ideje ismertük. viszonylag rövid ideig. Az e területen végzett kutatások csak az elmúlt évtizedben haladtak előre, ami meghatározta a huminsav alapú készítmények egyre gyakoribb alkalmazását nemcsak a humán gyógyászatban, hanem a növény- és állattenyésztésben is. A huminsavak természetes szerves anyagok, amelyek a növényi eredetű szerves anyagok kémiai és biológiai bomlása, valamint a mikroorganizmusok szintetikus tevékenysége során keletkeznek. A fulvonsavakkal és a huminnal együtt a humusz részét képező humin anyagok közé tartoznak. Alapjuk a lignin más növényi biomassza összetevőkkel (cukrok, zsírok, fehérjék, viaszok és gyanták) együtt. A huminsavak polimer aromás makromolekulák, amelyekben az aromás csoportok közötti kapcsolatot aminosavak, cukrok, peptidek és alifás vegyületek biztosítják. Főleg karboxilcsoportokat tartalmaznak, de karbonil-, kinon-, szemikinon-, hidroxil-, észter- és amidcsoportokat is tartalmaznak. A huminsavak összetett szerkezete vízben gyakorlatilag oldhatatlanná teszi őket, ugyanakkor magas biológiai aktivitást mutatnak.
A huminsav nyomokban a természetben állóvízben, homokos és agyagos talajban található. Nagyobb mennyiségben a gyógyiszapban, az udvari trágyában, a termőtalajban és a legtöbb a tőzegben, a lignitben és a barnaszénben található. Leggazdagabb természetes forrásuk azonban az oxihumolitok, ahol 50-80%-os reprezentációjuk van. Az oxiumolitok lignitből vagy barnaszénből képződnek, levegőhöz és megfelelő mennyiségű vízhez jutva.
…egészséget hazánkból…
A huminsavak polianionosak, és különféle mechanizmusok révén képesek ionokkal kötéseket kialakítani. Különösen jól megkötik a szervetlen kationokat ionos keláttal vagy poláris abszorpcióval. Reduktív jellegű ioncserélőkhöz tartoznak. Kiválóan képesek megkötni a fémeket, amelyek helyettesítik a karboxil- és fenolcsoportok protonjait, miközben oldhatatlan komplexek képződnek, amelyek ezt követően kiürülnek a szervezetből. Ez a képesség a molekulatömeg növekedésével is növekszik, ami lehetővé teszi a méregtelenítés alkalmazását nehézfém-mérgezések esetén, mint például ólom, réz, higany, kadmium vagy bárium. A fémeken kívül más endogén és exogén eredetű toxikus vegyületeket is képesek megkötni, pl. mikrobiális toxinok, mikotoxinok, fitotoxinok, ammónia, PCB-k, dioxinok, benzpirének és mások, amelyek így elérhetetlenné válnak a szervezet számára, és a széklettel távoznak.
Fontos szerepet játszanak a gyomor-bél traktus fertőzésekkel szembeni védelmében, és pozitívan befolyásolják annak funkcióit. Védőbevonatot hoznak létre az emésztőrendszer nyálkahártyáján, és így csökkentik a fertőzések és mérgezések kockázatát. A katalitikus folyamatok megzavarják a fehérjék és szénhidrátok anyagcseréjét a mikrobákban, ami a baktériumok és vírusok károsodásához vagy pusztulásához vezet. Gyulladáscsökkentő hatásúak, megkötik a szabad gyököket, valamint stimulálják az immunrendszer receptorait a bélbolyhokban a kórokozók ellen. Nagyon jó pufferkapacitásuk van – stabilizálják a pH-t az egész emésztőrendszerben. Ioncserélőként és kelátképzőként növelik a nitrogén és a foszfor felhasználását, valamint fokozzák a vas és a réz felszívódását. Befolyásolják a bél- és bendőmikroflóra összetételét és aktivitását a szimbiotikus mikroorganizmusok (laktobacillusok, bifidobaktériumok…) javára, erősítik a probiotikumok hatását és visszaszorítják a kérődzőkben a ketoacidózis kialakulását. A bél mikroflórájának stabilizálásával segítik a táplálékból származó tápanyagok jobb hasznosulását. A hasnyálmirigy enzimek támogatásával fokozzák a takarmányátalakítást. A huminsavak igen jelentős pozitívuma a gyomor-bél traktusban való alacsony felszívódásuk (akár 0,1%), és részleges felszívódás után is csak gyengén toxikusak a szervezetre. A huminsavak nagy része az ürülékkel távozik a szervezetből, egy részét a bél mikroflóra lebonthatja. Ez lehetővé teszi kockázatmentes felhasználásukat mind a növényi és állati termelésben, mind a humán gyógyászatban.
A növénytermesztésben a huminsavak felhasználását az indokolja, hogy jelentősen hozzájárulnak a talajok termőképességének növeléséhez és ezáltal a takarmány- és élelmiszercélú biomassza termelés növeléséhez. Ugyanakkor növelik a tápanyag-tartalmat és csökkentik a növények mérgezőanyag-tartalmát.
…komplex hatás az állati szervezetben…
Kiváló tulajdonságaiknak és az állati szervezetben átfogó hatásuknak köszönhetően a huminsavakat egyre inkább az állati termelésben is alkalmazzák. A huminsav alapú készítmények takarmányozási célú profilaktikus alkalmazása biztosítja az állatok jó egészségét, és pozitívan befolyásolja az összes termelési paramétert.
A brojler- és sertéstelepeken a huminsavak profilaktikus dózisainak széleskörű alkalmazása után szignifikánsan nagyobb napi gyarapodást, kisebb tenyésztési kg-ra jutó takarmányfelhasználást és magasabb vágási hozamot regisztráltak. Csökken az állatok elhullása, különösen a fiatalkori időszakban, és az állomány jobb kondíciója, stabilitása érhető el. Ez a hizlalási hatékonysági index egyértelmű növekedéséhez vezet az egyéni gazdaságokban. Baromfi- és sertéstartásban a huminsav alapú abszorbens padlóra vagy alomra történő felhordása jelentősen csökkenti a környezet ammóniatartalmát, ami javítja a munkakörülményeket, az állatok egészségét és csökkenti a környezetszennyezéssel járó költségeket. Előny az is, hogy a trágyával a talajt nitrogénnel és huminsavakkal dúsítják, így hulladékmentes technológiát készítenek. A huminsavak alkalmazása itt egy alternatív megközelítést jelent az ammóniakoncentráció csökkentésére a brojlerek és sertések tartási környezetében, hazai alapanyagok felhasználásával.
A huminsavak tojótyúkoknak történő beadása jelentős hatással van a takarmányátalakításra, ami a tyúkok élősúlyának és tojástermelésének növekedéséhez vezet. A keltethetőség is nő, és javulnak a tojások minőségi jellemzői (súly, héjszilárdság…). Hasonlóképpen javul az állatok állapota, csökken a tollazatosság, az elhullás és a környezet ammóniakoncentrációja. Ökológiai, de gazdasági szempontból sem az a lehetőség, hogy az ilyen tojótyúkok ürülékét komposztálásra használják fel, hogy jó minőségű, nagyobb huminsav-arányú szerves trágyát kapjanak, amely átadja tevékenységét a talajba. elhanyagolható.
A huminsav alapú készítményeket tejtermelő gazdaságokban is alkalmazzák, ahol az adagolás megkezdését követő néhány napon belül növelik a tejhozamot, miközben csökkentik a takarmány termelési felhasználását. A takarmányban történő rendszeres megelőző kijuttatással javul az állatok egészségi állapota, ritkulnak a nőgyógyászati problémák, a patabetegségek, lerövidül a szolgálati idő és csökken az állatok elhullása, ami végső soron megnövekedett tejtermelésben, miközben csökken a tejtermelés. gyártási ár. Emellett támogatják a kívánatos mikroflóra kialakulását, beleértve a probiotikumokat is, stabilizálják a fiziológiás pH-t a bendőben, lassítják az ammónia felszabadulását, ezáltal visszaszorítják a ketoacidózis kialakulását, és jelentősen csökkentik az istállószagot is.
A huminsavak beadása más állatfajok tenyésztésében is fontos az egészség, a termelés, a szaporodás, az ellenállóképesség, a külső és a teljesítmény javítása érdekében. Juhoknak, kecskéknek és kancáknak az ellés előtt és után, húsevőknek ellés előtt, laktáció alatt, szőrcsere alatt, sportlovaknál pedig a kezdés előtt és intenzív edzés során célszerű a takarmányhoz adni.
Kis reszorpciója, alacsony toxicitása és szinte semmilyen mellékhatása lehetővé teszi a huminsavak profilaktikus felhasználását minden állattípusnál. Az is nagy előny, hogy az ilyen telepeken nyert állati termékek tiszták, idegen anyagok (gyógyszerek, méreganyagok…) maradványaitól mentesek.
A huminsavak terápiás dózisainak szájon át történő alkalmazása ill sóik számos akut és krónikus betegség kezelésére. Alkalmazása tulajdonságaik miatt hasmenés, dyspepsia, bőrbetegségek esetén javasolt. Kiváló terápiás hatás érhető el akut mérgezésben történő beadással. Nagyon jó eredményeket jegyeztek fel a sertések vérszegénységének vagy a kérődzők anyagcsere-betegségeinek kezelésében is. Kifejezettebb hatás érhető el, ha probiotikumokkal egyidejűleg alkalmazzák. A huminsavak alkalmazásának előnye az állati eredetű élelmiszerek előállítása szempontjából, hogy nem igényelnek védelmi időt.
…huminsavak is segítik az embert…
Az emberi gyógyászatban a huminsavakat nehézfémekkel, például ólommal, kadmiummal, higannyal, krónikus ekcéma, hajhullás és ischaemiás szívbetegség esetén javasolják. Kedvezően hatnak az onkológiai betegekre, ahol az immunrendszer általános támogatása mellett a kemoterápia és sugárkezelés utáni melléktüneteket is enyhítik. A humán alkalmazásukat követően a mellékhatások szórványosan és akkor is csak átmenetileg jelentkeznek. Ezek többnyire hányinger, hányás és hasmenés, viszonylag enyhe lefolyású.
A fentiekből következik, hogy a huminsavak felhasználási spektruma, legyen az növénytermesztésben, állattenyésztésben, állatorvosi gyakorlatban vagy a humán gyógyászatban, valóban igen széles, és a jelenleg viszonylag magas fogyasztás csökkentésének egyik lehetőségét kínálja. antibiotikumok és kemoterápiás szerek és egyéb gyógyszerek.
MVDr. Danica Černeková
Kiadta: Spravodajca Bioveta SK, 1 / 2010